A 2026. március 27-i A víz világnapja díjátadó ünnepség megnyitó beszéde
(Szakmai értékelés)
Minden jelenlévőt köszöntök, aki eljött a mai kiállítással egybekötött díjátadó ünnepségünkre. Globális értelemben a Víz Világnapja elsősorban a Földünkön lévő tiszta víz fontosságára és azon belül az édesvíz készlet sérülékenységére hívja fel az emberiség figyelmét. Ez a mai kiállítás ugyan ezt teszi a rajzolni tudó gyermekek szintjén.
Több éve szokás, hogy a Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola hagyományosan megemlékezik erről a napról. Az én dolgom az, hogy szakmailag értékeljem a látott munkákat és röviden ismertessem azokat a szempontokat, amelyek alapján a zsűri tagjai kiválasztották a legjobb rajzokat. A legjobb kifejezést nem elsősorban a helyezett rajzokra értem, hanem mindazokra, amit most láthatunk. Szeretném kihangsúlyozni, hogy akinek a munkája a kiállításon szerepel, az már nyertes. Valójában, sokkal több rajz érkezett be, mint ami itt látható, hiszen országos rajzpályázatról van szó, bőven volt miből választani. Ezek a képek, tehát már válogatott anyagok, melyekre az alkotóik büszkék lehetnek. A pályázatok rendje azonban az, hogy első, második és harmadik helyezettet kell választani. Ilyen esetben mindig vannak szempontok, ami alapján a zsűri dönt.
Talán, a legfontosabb tényező, hogy a beérkezett pályamunka megfelel-e a kiírás tartalmának, jelen esetben, a víz formálta felszínnek. A következő feltétel a választott technika minőségi alkalmazása. Hiszen, színes ceruzával is lehet szenzációs képeket alkotni, csak nem mindegy, hogyan kezeli az eszközt a tanuló. Ezek helyes használatát olykor hónapokig gyakorolják a felkészítő tanárok segítségével a gyerekek. Erre valók az alapfokú művészeti oktatás foglalkozásai. Az alkalmazott technikán kívül, fontos még a kompozíció, például egy adott felületet hogyan tölt ki a pályázó, emellett milyen a formaábrázolása, színhasználata. Van azonban még egy dolog, ami befolyásolja a válogatást. Mi, a Harmónia Alapfokú Művészeti Iskola tanárai több telephelyre is megyünk kézműves foglalkozást tartani. Ilyen alkalmakor találkozunk olyan helyzetekkel, mint például eszközellátottság hiánya vagy megléte, otthoni ingerszegény környezet, vagy épp ellenkezőleg élményekkel, képekkel gazdagon megáldott gyerekek stb. Ezek befolyásolhatják az alkotás minőségét is. Az ún. hátrányos helyzetű tanulókban is megvan az alkotni vágyás szándéka, de bizonyos (a fentebb említett) hátrányokkal küzdenek. Nekünk az is feladatunk, hogy ilyen esetekben szociálisan érzékenyek legyünk, és a kiállításon való részvétellel segítsük a gyerekeket.
Mondandóm befejezése előtt még egy dologra szeretném felhívni a tárlatlátogatók figyelmét, ez pedig az életkori sajátosságok megnyilvánulása az adott téma kidolgozásán belül. Az alsó tagozatos tanulók esetében a formák és a mondanivaló is meseszerű. Ötödik évfolyamtól a tudás és műveltségi szint emelkedésével már megjelennek a történelmi tájak, mint például: az ókori Egyiptom a Nílussal, az Ázsiai rizsföldek, Velence városa, mely a vízre épült, a mitológia és a mondavilág is, mint például: a tengerből kiemelkedő Poszeidón vagy Noé olajággal visszatérő galambja. A gimnazista rajzoknál pedig már a szürrealista ábrázolás is megfigyelhető, ahol álomszerű képeket illesztenek össze montázs szerűen.
Pár hétig még megtekinthető ez a kiállítás. Kérem azokat a pedagógusokat, akik tehetik, hozzák el tanítványaikat, akik most nem lehetnek itt, hogy ők is láthassák ezeket a szép rajzokat. A gyerekeket pedig arra szeretném ösztönözni, hogy ne hagyják elcsökevényesedni a bennük rejlő tehetséget, hiszen ezek a rajzlapok, melyek most csodálatos ábrázolásokkal vannak feldíszítve, még néhány héttel ezelőtt élettelenül hevertek a bolt polcain. Ti vagytok azok, akik életet leheltek beléjük és ez olyan adottság, amelyet ápolni, gondozni kell.
Szabari Zoltán, a zsűri elnöke
festőművész, a képzőművészeti tanszak tanára
