2026. március 16-án rendezték meg a már hagyománnyá vált Petőfi-napot Pélyen, ahol diákjaink ismét tanúbizonyságot tettek tehetségükről és felkészültségükről. Külön öröm volt látni, hogy tanulóink számos kategóriában kiemelkedő eredményeket értek el, öregbítve ezzel intézményünk hírnevét. Dobóczi Norina harmóniás diákunk a versmondó versenyen 3. helyezést éret el.
A szakmai színvonalat emelte, hogy tantestületünk több tagja is meghívást kapott a zsűribe, ahol elfogulatlan és építő jellegű értékeléseikkel segítették a versenyek lebonyolítását.
Ezúton is gratulálunk minden díjazottnak és a felkészítő tanároknak a sikeres szerepléshez. Szécsi-Török Éva
2026. március 16-án, hétfőn került sor Pélyen, a Petőfi nap megrendezésére. A Petőfi nap eredendően a pélyi tagiskola névadója előtt egyfajta főhajtás, amelynek keretén belül a magyar kultúra előtt tisztelegnek a résztvevők. Ez az esemény ad otthont a versmondó versenynek, amin meghívott iskolák erre legrátermettebb diákjai vesznek részt, és szabadon választható magyar költemények elszavalásával mutatják meg tudásukat. Az irodalom mellett hagyományosan a képzőművészet is képviselteti magát. Idén is két részre lett osztva a pályázati téma. Az alsó tagozatosoknak (1-4. évfolyam) Csukás István meseszereplőinek megalkotása, a felső tagozatosoké (5-8. évfolyam) Vörösmarty Mihály: Szózat című költeményének illusztrálása volt a feladat. Jelen kis írásomban a rajzpályázat lebonyolításába, illetve a zsűrizés menetébe engedek betekintést.
A beérkezett pályaművek kategorizálása, illetve elbírálása március 10-én történt meg Pélyen. Több száz alkotás érkezett különböző – előzőleg meghívást kapó – iskolák diákjaitól. Az alkotások technikája szabadon választható, síkművészeti eljárással készült pályamunkák. Színes, vagy fekete-fehér művek, A/4 es méretben. Jellemzően a legtöbb pályamű az alsó tagozatból került ki. Ez már megszokott jelenség. Ebből eredendően az alsósok- még ha fiatalabbak is – esetenként színvonalasabb alkotásokkal jelentkeztek, mint felsős társaik. Jellemzően sokkal szabadabban, felszabadultabban kezelik az eszközöket, a felületet, és ez az ösztönösség, őszinteség megmutatkozik a rajzaikon is. Az alsósokon belül is megfigyelhető további rétegződés. Ez a korcsoport – a 2. és a 3. évfolyam – az, amelyik a legaktívabb, és legértékesebb pályaművekkel rukkolt elő. Ez az a két évfolyam, ahol a képalkotási kedv és elszántság a leginkább tapasztalható. Az elsősöknél még nem alakult ki teljesen a felületen való magabiztosság, míg a negyedikeseknél már felfedezhetők a felsősökre jellemző „flegmaság” kezdetleges jelei. Az alsósok legjobbjainak kivásztásának nehézsége tehát a munkák magas színvonalának, illetve nagy számának volt köszönhető. A felsősöknél – persze a téma maga is komolyabb volt – mindez alig, vagy egyáltalán nem mutatkozott meg. Sajnos a pályaművek száma sem könnyítette meg a sorrend végső kialakítását. Nagyon sajnálatos, hogy a felső tagozatosak ennyire elutasítóak, vagy érdektelenek az ilyen, vagy ehhez hasonló megmérettetésekkel szemben. Ettől függetlenül, azok az alkotások, amelyek bekerültek a díjazottak közé, kellően magas szintet képviseltek, így sikerült egy remek, viszonylag egységes, de mégis sokszínű kiállítást összerakni a munkákból, ami hűen tükrözi a gyerekek témához való viszonyát.
A mi feladatunk, hogy ezt a lelkesedést még inkább meg tudják őrizni a későbbi időszakra is. Mert ahogy Szabari Zoltán kolléga mondotta volt, az üres felületen kialakult alkotás egy külön kis világ leképeződése, ami maga a csoda. Kívánok mindannyiunknak ilyen csodákat, csodás vizuális élményeket.
Kovács László
tanszakvezető, képzőművészet tagozat
