Kovács László

Nevem Kovács László, a Harmónia Alapfokú Művészeti Iskolában három éve dolgozom főállásban. Általános – és középiskolai tanulmányaimat Hevesen végeztem, és a közelmúltig ott is éltem. A rajzolással és a festéssel már középiskola előtt is volt kapcsolatom, de mélyrehatóbban a gimnáziumi éveim alatt, illetve később a főiskolai felvételimre készülve foglalkoztam a képzőművészet szinte valamennyi ágazatával.

Az Eszterházy Károly Főiskola rajz és vizuális kommunikáció szakán szereztem tanári diplomát 2007 -ben, majd Hevesen, az akkor még Eötvös József Középiskola néven létező középfokú oktatási intézményben töltöttem be rajztanári, illetve kollégiumi nevelő tanári állást. Természetesen a festészet és a rajz iránt érzett elkötelezettségem ez idő tájt sem lankadt, rendszeresen voltak kiállításaim Hevesen és a környékbeli településeken, illetve Jászapátiban. A kultúra és az alkotás határtalan szabadságot ad, és a szárnyaló fantázia megnyilvánulására nyújt lehetőséget. Szeretnék olyan világban élni, ahol a kultúra nem huszadrangú lesajnált szerencsétlenség, hanem meghatározó a mi világunkban. Jelenleg ez igen kevéssé érzékelhető. Éppen ez motivált abban, hogy a jelenlegi helyzetemet kihasználva – amit a Harmónia AMI teremtett meg számomra is – a fiatalabb korosztállyal is megismertessem, megszerettessem ezt az érzést, hogy később ők is a magukénak érezhessék ezt, és tegyenek majd a kultúra fejlődéséért. Tudom, kemény küzdelem ez, de ha csak párakat sikerül is ebben a mederben megtartva segíteni, sikernek könyvelhetjük el. A kicsik nagyon fogékonyak még minden újra, és az előítéletektől mentes kíváncsiságuk az, ami a még tiszta lelküket hajtja afelé, hogy még több mindent megismerjenek, elsajátítsanak a rajztól kezdve a festészeten át, egészen a kisebb tárgyak megalkotásával bezárólag. Az alapok elsajátítását követően már csak a képzelőerejük az, ami határt szabhat szárnyalásuknak.

Szeretném hinni, hogy mindehhez sokáig képesek leszünk megteremteni az alapfeltételeket, hogy a felnövekvő nemzedék is ki tudja „termelni” magának azokat a tehetségeket, akik majdan a kultúra szószólói lehetnek, és hathatósan, tevékenyen is tudnak cselekedni, részt tudnak vállalni e nemes feladat érdekében.